Vége a várakozó menyasszony-létnek.
2010. szeptember 15., szerda
2010. szeptember 6., hétfő
Episode 2
Cefetke módon fázik a lábam. Csodálkozásra nincs ok, itt üldögélek két órája pizsiben, mezítláb a gép előtt és unatkozok. Bár nem akartam kimozdulni délelőtt, rövid időn belül felöltözök és elballagok a postára, némi csekkfizetési szándékkal.
Utálok ilyeneket mondani, hogy holnap ilyenkor, meg egy hét múlva ilyenkor... Mindegy. Holnap ilyenkor öregebbek leszünk egy nappal és többek egy tudással.
Zokni. Mentes kávé. Posta.
Utálok ilyeneket mondani, hogy holnap ilyenkor, meg egy hét múlva ilyenkor... Mindegy. Holnap ilyenkor öregebbek leszünk egy nappal és többek egy tudással.
Zokni. Mentes kávé. Posta.
2010. szeptember 4., szombat
Episode 1
Egyfolytában és folyamatosan ideges vagyok és még csak meg se tudom mondani, miért. Reggel arra ébredek, hogy összeszorul a gyomrom és nap közben is csak néha-néha feledkezek el erről az érzésről. Nem jó. És azt se tudom, miért van és mitől múlna. (Ennyit a vakon gépelésről, nem találtam az ú betűt....)
Készen van minden, úgy kb. 99%, mindenki tud mindent és mégis egyfolytában olyan érzésem van, hogy valamit elbasztam, elfelejtettem, elrontottam és szar lesz.
Tegnap még a királylányságot se éreztem a ruhában. Szép volt, de nem királylányos. Bár haj és smink nélkül nem is tudom, mit vártam. Hullafáradtan és kimerülten. Idegesen és félve.
Kicsit már elég ez. Tudom, hogy mindenki végigmegy ezen (talán aki icipici esküvőt vállal, az nem), de ez így nem jó. Talán egy esküvőszervezővel más lett volna, de nem hiszem, hogy egy mezei esküvős eltalálta volna a stílust, amit talán még így se sikerült. Vagy ki tudja, lehet, sokkal jobban lerendezte volna.
Kaptam magamtól egy gumicsizmát. Fekete alapon pink csillagokkal. Egy ősemberes könyvet. Ezzel kell túlélni a jövő hetet.
Elveszett valahol a mosolyom és csak a szorongás maradt.
Készen van minden, úgy kb. 99%, mindenki tud mindent és mégis egyfolytában olyan érzésem van, hogy valamit elbasztam, elfelejtettem, elrontottam és szar lesz.
Tegnap még a királylányságot se éreztem a ruhában. Szép volt, de nem királylányos. Bár haj és smink nélkül nem is tudom, mit vártam. Hullafáradtan és kimerülten. Idegesen és félve.
Kicsit már elég ez. Tudom, hogy mindenki végigmegy ezen (talán aki icipici esküvőt vállal, az nem), de ez így nem jó. Talán egy esküvőszervezővel más lett volna, de nem hiszem, hogy egy mezei esküvős eltalálta volna a stílust, amit talán még így se sikerült. Vagy ki tudja, lehet, sokkal jobban lerendezte volna.
Kaptam magamtól egy gumicsizmát. Fekete alapon pink csillagokkal. Egy ősemberes könyvet. Ezzel kell túlélni a jövő hetet.
Elveszett valahol a mosolyom és csak a szorongás maradt.
2010. augusztus 31., kedd
Episode 2
Mondjuk azt jó lenne tudni, hogy kinek az ötlete volt, hogy aug. 30. után egyből október közepe jöjjön. Legszívesebben kicsuknám az erkélyre éjszakára, hátha átgondolja a dolgot.
Nem kétséges, jövő héten be fog fagyni a popóm. Hehh, és még azon aggódtunk, hogy ne essen az eső... Ugyan már. A 15 fokban már csak hab a tortán az eső. Ezzel együtt újra át kell gondolni a ruhám, de hiába töröm a fejem, nem jut eszembe semmi melegítő ötlet, amit aznap felkaphatnék. Menyecskeruhát pedig keresnem kell valami hosszút, mert a két minim max. összevarrva segíthet a helyzeten.
Be kell látnom, hogy 2010-ben a black&white esküvőnk nem kifejezetten ritka. Székszoknyás múlt héten is egy fekete-fehéret csinált, annyira trendi lett, hogy nem csak fekete masnit, de fekete szoknyát is be kellett szerezniük. Bár, még mindig inkább a trendi B&W, mint egy unalomig ismert barack/mályva/halványlila.
Ezer dolog van még és igazából semmi. Zene, fotó, ceremóniamester egyeztetve, lebeszélve.
Jahh, a fotózás helyszíne:
www.sugarshop.hu és www.marmara.hu
:)
Mára ennyi. Augusztusra ennyi. Gondolkodom rajta, hogy kötelezővé teszem az esti blogolást és érzelmeket közvetíteni, de nehéz. Az érzések inkább arra valók, hogy eldugja őket az ember.
Jó éjt.
Nem kétséges, jövő héten be fog fagyni a popóm. Hehh, és még azon aggódtunk, hogy ne essen az eső... Ugyan már. A 15 fokban már csak hab a tortán az eső. Ezzel együtt újra át kell gondolni a ruhám, de hiába töröm a fejem, nem jut eszembe semmi melegítő ötlet, amit aznap felkaphatnék. Menyecskeruhát pedig keresnem kell valami hosszút, mert a két minim max. összevarrva segíthet a helyzeten.
Be kell látnom, hogy 2010-ben a black&white esküvőnk nem kifejezetten ritka. Székszoknyás múlt héten is egy fekete-fehéret csinált, annyira trendi lett, hogy nem csak fekete masnit, de fekete szoknyát is be kellett szerezniük. Bár, még mindig inkább a trendi B&W, mint egy unalomig ismert barack/mályva/halványlila.
Ezer dolog van még és igazából semmi. Zene, fotó, ceremóniamester egyeztetve, lebeszélve.
Jahh, a fotózás helyszíne:
www.sugarshop.hu és www.marmara.hu
:)
Mára ennyi. Augusztusra ennyi. Gondolkodom rajta, hogy kötelezővé teszem az esti blogolást és érzelmeket közvetíteni, de nehéz. Az érzések inkább arra valók, hogy eldugja őket az ember.
Jó éjt.
2010. augusztus 15., vasárnap
Episode 1
Sokszor gondolkodtam már azon, mennyire legyen privát a blog és mennyire írhatom ikle a mindennapjaim, a gondolataim, érzéseim ide a nagyvilágba. Nem tudtam dönteni.
Viszont időm alig volt, köszönhetően egy villámgyorsan megrendezett költözésnek. Jól jártunk, legalábbis két hét itt-lakás után még mindig eléggé teszik a lakás - leszámítva a felettünk lakó és éjjel-nappal hangosan sikítozva szexelő nőt. Vagy megunja, vagy jön a hideg. Ez utóbbi legalább biztos és csukott ablakok mellett nem hallatszik.
Az esküvő nagyjából sehogyse. Mindenki azt kérdezgeti, izgulok-e és mennyire van agyonszervezve minden, én meg nézek bután. Nem izgulok és nem szervezek. Egy-két emberrel kell még egyeztetni, de amúgy minden kész van. Ja, a ruhám is :D Volt fotózás az újságba, képet sajnos még nem tehetek a kedves (L) olvasóm miatt, de irtó jó lett. Sokkal jobban illik hozzám, mint a királylányos csájnaruha, és esküszöm, soha nem gondoltam volna, hogy egy tervező tényleg ennyire látja bennem a ruhát. Illetve rajtam a leendő ruhát.
Hétfőtől végérvényesen átkértem magam a bűnügyi nyilvántartóhoz, elnökünk jóváhagyta, örülünk.
Szeptembertől A. munka nélkül, nem örülünk.
Ja, és PÉ-kor most először próbálkoztunk teljesen élesben. Eredmény két hét múlva várható :)
Bár nem hiszem, hogy érezhető ez a private-blogolás, de asszem, jobban bejön.
Viszont időm alig volt, köszönhetően egy villámgyorsan megrendezett költözésnek. Jól jártunk, legalábbis két hét itt-lakás után még mindig eléggé teszik a lakás - leszámítva a felettünk lakó és éjjel-nappal hangosan sikítozva szexelő nőt. Vagy megunja, vagy jön a hideg. Ez utóbbi legalább biztos és csukott ablakok mellett nem hallatszik.
Az esküvő nagyjából sehogyse. Mindenki azt kérdezgeti, izgulok-e és mennyire van agyonszervezve minden, én meg nézek bután. Nem izgulok és nem szervezek. Egy-két emberrel kell még egyeztetni, de amúgy minden kész van. Ja, a ruhám is :D Volt fotózás az újságba, képet sajnos még nem tehetek a kedves (L) olvasóm miatt, de irtó jó lett. Sokkal jobban illik hozzám, mint a királylányos csájnaruha, és esküszöm, soha nem gondoltam volna, hogy egy tervező tényleg ennyire látja bennem a ruhát. Illetve rajtam a leendő ruhát.
Hétfőtől végérvényesen átkértem magam a bűnügyi nyilvántartóhoz, elnökünk jóváhagyta, örülünk.
Szeptembertől A. munka nélkül, nem örülünk.
Ja, és PÉ-kor most először próbálkoztunk teljesen élesben. Eredmény két hét múlva várható :)
Bár nem hiszem, hogy érezhető ez a private-blogolás, de asszem, jobban bejön.
2010. július 5., hétfő
2010. július 3., szombat
Episode 1
Májusban termékenyebb voltam. De majd ebben a hónapban próbálkozom komolyabban.
Dokinéni szerint valami lumbágó-szerűségem van. Ami még mindig jobb, mint valami hirtelen sérv vagy mi a szösz, de azért nem túl kellemes. Rohamosan javul (vagy rohamosan hat a fájdalomcsillapító, amit tegnap este írt fel). Most, hogy így belegondolok, utóbbi valószínűbb.
Megtaláltuk álmaink albérletét, megnéztem, megnéztük, lefoglaltuk. Miután két hetet átaggódtunk egy másik lakás miatt, ami csak úgy tűnt, de aztán mégse.... És sajnos le is foglalóztuk, de szerencsénkre az ingatlanos is érezte, hogy ebben erősen ő volt a hunyó.
Most bútorkeresés ezerrel, lakásdesign és pénzszámolgatás.
Ja meg fekvés a hátam miatt. :(
Dokinéni szerint valami lumbágó-szerűségem van. Ami még mindig jobb, mint valami hirtelen sérv vagy mi a szösz, de azért nem túl kellemes. Rohamosan javul (vagy rohamosan hat a fájdalomcsillapító, amit tegnap este írt fel). Most, hogy így belegondolok, utóbbi valószínűbb.
Megtaláltuk álmaink albérletét, megnéztem, megnéztük, lefoglaltuk. Miután két hetet átaggódtunk egy másik lakás miatt, ami csak úgy tűnt, de aztán mégse.... És sajnos le is foglalóztuk, de szerencsénkre az ingatlanos is érezte, hogy ebben erősen ő volt a hunyó.
Most bútorkeresés ezerrel, lakásdesign és pénzszámolgatás.
Ja meg fekvés a hátam miatt. :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)