Episode 8

Helyénvaló az, hogy a vőlegény öltönye a menyasszony ruhájának cirka háromszorosába kerül?
Hát persze, ha a menyasszonyi ruha Made In China. :)
Tehát a tízoldalas tennivalók lista (nem viccelek, tényleg 10 oldal) újabb pipával gazdagult. Öltöny, ceremnóniamellény és a francianyakkendő kategóriában is győztest hirdettünk. Perpill az öltöny bemutatására vagyok képes, de abban is csak a márka és a szabásvonal stimmel, a szín nem. Fekete, anyagában halvány csíkos a kiválasztott.


Pénteken elmentünk az Allee-beli Kristóf Szalonba és körülnéztünk. Nagy választék és óriási drágaság. Hihetetlen nagy üzlet ez az esküvősdi... :S
Egy Roy Robson lett a befutó, 105 ezer -30%, a mellényszettet pedig 21 ezerért vettük meg. Az öltöny akciósan nem gáz (elvégre esküvője nem mindennap van az embernek), a mellény pedig árban is és minőségben is erős középmezőny. Megnéztük a 10 ezer körüli mellényeket, de az A-nak nem tetszett, én a héten voltam egy esküvői szalonban, ahol láttam 40 fölött, nagyon jó minőségben, de ennyit azért - nekünk - nem ér.

Én szerdán megyek az Orlandóba egyeztetni, nagyon kíváncsi leszek, hogy fognak a problémához hozzáállni. A probléma én vagyok és a fehérruha-fóbiám.

Saccperkábé 3,5 hónap a Nagy Napig.

Episode 7

Nem tudom, ki vette észre, hogy ápgrédeltem a videót :D Senki? :) Helytelen.
Szóval sikerült a 10 perces verziót felvarázsolni, tessék élvezni.
A Kultúrház (M1) el is lopta a Kürti professzoros értekezésem, két napra rá pont volt egy téma a molekuláris gasztronómiáról. :)

Tegnap voltunk az anyakönyvvezetőnél bejelentkezni, eldöntöttem a nevem. Hosszas számolgatás után.

Az Orlando még mindig nem jelentkezett.
Az ötvös még nem jelentkezett (de legalább ő nincs vele elkésve).
És délután voltam egy esküvőiruha-szalonban, hogy A-nak nézzek csinirucit. Volt, de hogy neki tetszik-e vajon, arra nem mernék megesküdni.

Jaaaa, és tegnap megnéztük a helyet :D Időben, nemde? :)
Szépséges. Ez a szertartás helye (és reméljük, szép idő lesz).



Ez pedig a vacsi és a parti helyszíne lesz.

Episode 6

Ahhoz, hogy ez a bejegyzés létrejöjjön, új tudásra kellett szert tennem. Ez a tudás az elmúlt négy napban sikertelenül próbált utat találni a fejembe, szóval sorry az eltűnésért, de enélkül nem akartam írni.

Ma megint voltam a szépségszalonban, sokkal viselhetőbb volt, kezelésileg és árilag is. Bár az ár leginkább rajtam múlt, mert a sarkamra álltam. Nem és nem kérek extra-extra kezelést 17-ért. Jó nekem egy sima extra 11-ért. Hát nem?

És akiért ezt az új tudást a fejembe szorítottam, nem más, mint Heston Blumenthal. Ha esetleg valakinek nem ismerős a név, akkor azonnali intőben részesül a TVPaprika hanyagolása miatt :D

Heston, azon kívül persze, hogy egy óriási tudású sztárszakács, és a végletekig maximalista, nem fél újítani és olyan módon és stílusban főzni és tálalni az ételeket, ahogy rajta kívül senki sem.

Angolul értők előnyben.

Ha mindenkinek tetszik, akkor felteszem a többi részt is :D
Amúgy amiről eszembe ötlött, az volt, hogy az egyik részben Hesten egy Nicholas Kurti professzorról beszélt. Nem tévedés, tényleg magyar volt. Kürti Miklós.
Származása miatt el kellett hagynia szép hazánkat, a Sorbonne-ra járt és ott is végzett, később az Oxfordi Egyetem professzora lett.
Azon kívül, hogy részt vett az atombomba-projektben, "feltalálta" a molekuláris gasztronómiát és laboratóriumi kísérletekkel próbált megoldást találni némely konyhai problémára.

Szóval ő volt Hesten példaképe a konyhai kísérletezésben.
Magyar volt. Durva.

Az esküvő iránt érdeklődőknek közben elmondom, hogy ma írtam mailt az esküvős újságnak, hogy mivammáááááá a ruhával, he'! Rákérdeznek.

Tegnap elkezdtem rajta gondolkodni (de ez nem jó szó), hogy mi legyen a nevem. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy elővettem az Örök számmisztika c. könyvem és a különböző névvariánsok jelentését megpróbálom összeegyeztetni a születési nevemmel.

Nem röhög. Nekem fontos.

...
Két tudást kellett a fejembe tölteni, a videokonvertálást is a meg kellett néznem.

Episode 5

Egy lightos esti koffeinmentes kávé... :)

Tegnap megrendeltük a gyűrűinket. Nem mertünk tovább várni, mert 1) emelkedik az arany ára, de vészesen 2) legalább a formában meg tudtunk egyezni. Ebből következik, hogy a mintában már nem, különböző gyűrűink lesznek. Bár A. megint aludt rá egyet és egy lépéssel közelebb került ahhoz, amit az én gyűrűm férfi változatának lehet(ne) tekinteni.

És nem occsó. 25 gramm lett a végeredmény. 15 ezer a vésés és 25 ezer körül a gyémántpár. Ippeg a 200 ezer innenső oldalán. A baj az, hogy a majdnem 30 gramm aranyunkról kiderült, hogy csak 23. Egy gyűrű nem volt arany :(
Elméletileg 2-3 hét múlva mehetünk méretpróbára, addig A. is megálmodja a mintáját és én is megálmodom, kell-e bele kő. Amúgy kell.

Pénteken voltam villantáson a szépségszalonban, most csak 3 ezret hagytam ott, huhh. A jövő heti egy kicsit húzósabb lesz, de nagyon látványos a javulás. Tényleg hónapok óta nem volt ilyen az arcom.

Kicsit csapongok.

Eldöntöttük, hogy ha lesz pénzünk, Olaszországba megyünk nászútra. Egy Velence-Róma-Firenze körútra szeretnénk.

Meg a nyaralást is kitaláltuk. Lemondtunk a Balcsiről és olyan helyet választottunk, ahol lehet fürödni akkor is, ha rossz az idő, illetve elég kulturális programot kínál a környék. Így lett Sárvár (-Szombathely, Ják, esetleg Kőszeg).

Jah, ezt néztem az Orlandónál: egyszerű, de gyönyörű a mellrész szabása.

Episode 4

Azt szeretem a legjobban ebben az esküvőben, hogy egyik napról a másikra a dolgok 180 fokos fordulatot tudnak venni.

Az előző képeket egy az egyben el lehet felejteni.

Gyűrű-ügyileg végre döntésre jutottunk, egyik se a múltkoriak közül. Szombaton megyünk találkozni az ötvössel, ha tényleg megrendeltük, akkor felteszem, milyet. Tegnap este egy ékszerésznek 250 ezres ajánlatot sikerült tennie, de szerintem mindenki által érhető okból nem őt választottuk. A srác, akivel csináltatjuk, több díjat nyert már, 130 ezer forint körül kijön a kettő. Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy ekkora különbség nem számít, de sajnos számít.

Na és a ruha.

Szintén tegnapi sztori (intenzív nap volt); egy ázsiacenteres járkálás után (esküvő-ügyben mentem oda), csörgött a telefonom és az a valaki közölte velem, hogy én vagyok, aki nyert a "..." esküvő-újság jóvoltából egy vadonatúj, csak nekem varrt Orlandó-ruhát. Cirka 300 ezer forint értékben.

És most nagyon remélem, hogy tudnak nekem vagány, fekete-fehér ruhát varrni :D

Érdekes az emberek hozzáállása más ember szerencséjéhez.
Némelyek annyira irigyek, hogy vagy egy egyszerű "Ó, nahát, ez csodálatos..." megjegyzéssel, enyhe unalommal az arcukon túllépnek rajta, vagy mintha nem is mondtam volna semmit, pár másodperc után témaváltással elkezdenek beszélni valami pitiáner ügyről.

Durva. Mondjuk ettől még nem érzem kisebbnek, hogy egy ilyen dolog az én ölembe pottyant. :) A. nagyon kíváncsi rá, hogy vajon kiválasztottak-e vagy kisorsoltak. Majd a ruhaszalonos próbán megkérdeztem az esküvői újság creative managerjétől. :))

Ma meg bőrig áztam hazafelé a munkából. Fejemre tekert törölközővel aludtam majdnem nyolcig. És a beszédkészségem még mindig nem tért vissza.

Episode 3

A kalács sülhetett volna még egy 10 percet. Legközelebbre megjegyzem, hogy az ikeás sütőformában nyugodtan maradhat fél órával tovább minden, nem lesz baja.

Mához négy hónapra lesz a nagy nap :) És még mindig nem tudtam eldönteni, hogy milyen gyűrűt szeretnék, pedig ma újra átnéztem vagy 300 félét. Ami tetszett egy hónapja, az nem tetszik most, amire rá se tudtam nézni egy hete, most bejön.





Most kb. itt tartok. Fehéraranyból. Illetve, utánanézek, 18 karátos aranynál játszik-e még a rézallergiám.

Holnap jön anya fel, megmutatom neki a ruhámat is, kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. A. szüleinek első körben nem tetszett, de remélem, élőben mindenki szépnek találja majd. :) Jó, elismerem, hogy a fekete-fehér menyasszonyi ruhának szokatlan színösszeállítás, de élőben még annál is jobban néz ki, mint amit elképzeltem. Az ára pedig verhetetlen volt a maga 95 fontjával (amiből 15 font volt a ruha és 85 font a postázás). Ne számold át, akkori árfolyamon ez 28 ezer forintot jelentett. E-bayen rendeltem csájnából.





Ilyen, fekete-fehérben. A valóságos megfelelősége a képen láthatónak kb. 90% (a hímzések és a ruha oldalán lévő két virág nem ugyanolyan).

Később még teszek fel pár képet a csokorról és a dizájnról.









...

Csak a gyűrűben tudnék már végre döntésre jutni!!!

Episode 2

A kalács készre sültének legegyszerűbb megállapítása, ha beledugom az ujjam a közepébe :D Tésztás lett, visszadugtam (a kalácsot a sütőbe). Halkan hozzásúgom, megint elfelejtettem, hogy cc. 60 deka lisztből emberes adag kalács lesz.

A blog amúgy öcsém miatt. A másik nem tetszett neki, mert nélkülözte rendszerességet. Szerintem blogot sehogy máshogy, csak megszokott terv szerint, pl. hetente kétszer. Én meg úgy gondoltam, akkor új lappal kezdek.

Pénteken sikerült otthagynom egy belvárosi szépségszalonban kerek 35.100 forintot. Szebb nem lettem, csak drágább :D
Muszáj volt, na. Kilenc hónapja hagytam abba a fogamzásgátlót és a bőröm nem köszönte meg. Mindenféle sarki akárkinek meg nem hagyom birizgálni az arcom. Evvan.
16 ezer volt a kezelés + 20 ezer az itthoni kence.

Egész hétvégén azon filóztam, vajon nyilvános vagy titkos blog legyen-e ez a kis pöttyös. Titkos = akár még a szexuális perverzióimról is írnék, nyilvános = elárulom az ismerősöknek a http utáni betűsort.
Nem éreztem még magam késznek egy perverz bloghoz :)

És Sookie-t is kiolvastam a hétvégén. Majd délután szembesültem vele, hogy a hatodik kötet majd valamikor nyáron jelenik meg Mo-n. :S Nem kifejezés, mennyire szontyi lettem. Az a könyv... Folyamatosan ágyba szerettem volna bújni A-val :D

Szokott itt még valaki NCIS-t nézni rajtam kívül?

Episode 1

Egy topiktagság megszüntetése és egy új blog létrehozása. Ez a mai nap mérlege. Nem túl szívderítő, de megkönnyebbülést hozott.

Továbbá: kiolvastam a True Blood első kötetét, összeszámoltam az összes aranyat, amit összeszedtünk (hehh, majdnem 30 gramm) és meglocsoltam a virágokat :D
Most már csak azt kellene eldönteni, milyen gyűrűt csináltatunk. Ezen töprengünk a legtöbbet, bár ahhoz képest, hogy jó esetben évtizedekig hordani fogjuk, egyáltalán nem érzem túlspilázottnak a problémát.

Holnapra keresek egy fonott-kalács recipét, valami tuti kis mazsolásat és délután összedobom. Ha vállalható minőségű, esetleg képileg fel is teszem.

Blog kipróbálva, műxik, most magamhoz veszem a Sookie újabb kalandjait és egy isteni trüffelgolyócska társaságában kiáztatom a feszültséget a porcikáimból.