Episode 3

Vége a várakozó menyasszony-létnek.

Episode 2

Cefetke módon fázik a lábam. Csodálkozásra nincs ok, itt üldögélek két órája pizsiben, mezítláb a gép előtt és unatkozok. Bár nem akartam kimozdulni délelőtt, rövid időn belül felöltözök és elballagok a postára, némi csekkfizetési szándékkal.

Utálok ilyeneket mondani, hogy holnap ilyenkor, meg egy hét múlva ilyenkor... Mindegy. Holnap ilyenkor öregebbek leszünk egy nappal és többek egy tudással.

Zokni. Mentes kávé. Posta.

Episode 1

Egyfolytában és folyamatosan ideges vagyok és még csak meg se tudom mondani, miért. Reggel arra ébredek, hogy összeszorul a gyomrom és nap közben is csak néha-néha feledkezek el erről az érzésről. Nem jó. És azt se tudom, miért van és mitől múlna. (Ennyit a vakon gépelésről, nem találtam az ú betűt....)
Készen van minden, úgy kb. 99%, mindenki tud mindent és mégis egyfolytában olyan érzésem van, hogy valamit elbasztam, elfelejtettem, elrontottam és szar lesz.

Tegnap még a királylányságot se éreztem a ruhában. Szép volt, de nem királylányos. Bár haj és smink nélkül nem is tudom, mit vártam. Hullafáradtan és kimerülten. Idegesen és félve.

Kicsit már elég ez. Tudom, hogy mindenki végigmegy ezen (talán aki icipici esküvőt vállal, az nem), de ez így nem jó. Talán egy esküvőszervezővel más lett volna, de nem hiszem, hogy egy mezei esküvős eltalálta volna a stílust, amit talán még így se sikerült. Vagy ki tudja, lehet, sokkal jobban lerendezte volna.

Kaptam magamtól egy gumicsizmát. Fekete alapon pink csillagokkal. Egy ősemberes könyvet. Ezzel kell túlélni a jövő hetet.

Elveszett valahol a mosolyom és csak a szorongás maradt.