Episode 4

Azt szeretem a legjobban ebben az esküvőben, hogy egyik napról a másikra a dolgok 180 fokos fordulatot tudnak venni.

Az előző képeket egy az egyben el lehet felejteni.

Gyűrű-ügyileg végre döntésre jutottunk, egyik se a múltkoriak közül. Szombaton megyünk találkozni az ötvössel, ha tényleg megrendeltük, akkor felteszem, milyet. Tegnap este egy ékszerésznek 250 ezres ajánlatot sikerült tennie, de szerintem mindenki által érhető okból nem őt választottuk. A srác, akivel csináltatjuk, több díjat nyert már, 130 ezer forint körül kijön a kettő. Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy ekkora különbség nem számít, de sajnos számít.

Na és a ruha.

Szintén tegnapi sztori (intenzív nap volt); egy ázsiacenteres járkálás után (esküvő-ügyben mentem oda), csörgött a telefonom és az a valaki közölte velem, hogy én vagyok, aki nyert a "..." esküvő-újság jóvoltából egy vadonatúj, csak nekem varrt Orlandó-ruhát. Cirka 300 ezer forint értékben.

És most nagyon remélem, hogy tudnak nekem vagány, fekete-fehér ruhát varrni :D

Érdekes az emberek hozzáállása más ember szerencséjéhez.
Némelyek annyira irigyek, hogy vagy egy egyszerű "Ó, nahát, ez csodálatos..." megjegyzéssel, enyhe unalommal az arcukon túllépnek rajta, vagy mintha nem is mondtam volna semmit, pár másodperc után témaváltással elkezdenek beszélni valami pitiáner ügyről.

Durva. Mondjuk ettől még nem érzem kisebbnek, hogy egy ilyen dolog az én ölembe pottyant. :) A. nagyon kíváncsi rá, hogy vajon kiválasztottak-e vagy kisorsoltak. Majd a ruhaszalonos próbán megkérdeztem az esküvői újság creative managerjétől. :))

Ma meg bőrig áztam hazafelé a munkából. Fejemre tekert törölközővel aludtam majdnem nyolcig. És a beszédkészségem még mindig nem tért vissza.